|
Édesanyám
Régen, mikor gyermek volt még a nappal, vígan játszott, fején színes kalappal, kis madárka szárnyalt, a tulipán virágzott, s az éjszaka oly fakónak látszott. Nem is olyan rég. Édesanyám erre emlékszel még? Két karodban ringattál félőn, halk szavakkal betakargattál, s édes csókokat az orcámra leheltél, kérlek, soha ne feledd, amit akkor éreztél. Mert még ugyanaz a gyermek vagyok. Ugyanúgy sírok, nevetek és hallgatok. Az vagyok, kit félőn ringattál, s halk szavakkal babusgattál... Én vagyok a gyermeked, s te az édesanyám. |
||
| Szepes Zoltán | ||
Címkék:
(1928. októer 26.)
Valahogy elkerülnek minket a szép napok,
valahogyan eltáncoltak előlünk a remények,
valahogyan lassan üresek lettek a lapok,
régi régi megsárgult borítékok ridegek, kemények.
Valahogyan minden mondani valónk elfogyott...
Valahogyan nem maradt már több becéző szó...
Valahogyan minden szép régi emlék megkopott,
talán elmondatott már minden ami elmondható...
| Üdvözlégy Húsvét! Virágos kedvvel köszöntünk hímes tavaszi ünnepünk. Te vagy a kikelet, elűzted a telet. Te vagy a megváltás, Istentől eredő testi-lelki áldás. Pezsdül, éled az élet, dermesztő téli álmából ébred a tetszhalott Természet. Pattan a fákon a bimbó, füttyent a sok rigó, Magok csíráznak, kihajt a barka, fészket rak a gólya, pacsirta. Színpompás kikelet - életet vet, termékenység-ünnep. Szerelmet ébreszt, párzásra késztet minden állatot, virágnak ad méheket csábító illatot. A hosszú téli böjt után, sonkás lakoma vár, Sok kedves népszokás, vidám locsolkodás, nyuszi-ajándék, piros és hímes tojás kínálás Gyermekek öröme: kirándulás, kacaj, duhaj legényeknek másnapi macskajaj! Aki vallásos, menjen misére, aki nem, fusson a rétre, locsoljon lányokat, adjon csókokat. Legyen az ünnep méltó megújulás lelki bűnbocsánat, felszabadulás, Zúgjon a sok harang szava: győzzön a béke! |
||
|
|
||
Címkék:
Köszöntjük az Áprilist!
Ezt a bolondost, ezt a hamist,
Akiben még ott a Tél hidege,
Mert van egy saját kisördöge,
S évszakokat kever benne!
Változik színe és melege.
Hózáport csap a szemünkbe,
Majd, cipőnk merül a vizébe.
Itt az Április, a hamis!
Jött, s minket a szabadba visz.
Voltunk eleget bezárva,
Házunk börtön fogságába.
Napsugarat terít elénk,
Ha Tél után megfürödnénk.
Tenger napsugár a Tenger,
Nem fulladhat bele ember!
Hirtelen szél kerekedik!
A Nap kicsit röstelkedik,
Hogy az a bolondos Április,
Arca elé felleget visz.
Összeszedi fénysugarát,
Minden iját, s annak fiát,
Ragyogtassák, szép orcáját!
Április, magára maradt bajával!
Mit is kezdjen unalmával?
Veszekszik a Szél fiával,
Aki játszik fák ágával,
Ám nem bír el vele maga!
Segítségül a telet hívja;
Fagyasztaná meg a szelet!
Tél mondja; már nem lehet.
A Nap sugara már meleg,
Hogy ráz tőle a hideg.
Mindjárt meg is enyhülök,
Innen messze költözök!
Április, nagyon búsul.
Bajával bárkihez fordul,
Senki nem segít rajta.
Sajnos, neki nincs barátja!
Mérgében ágakat tör,
Bánatában felhőt gyötör,
Könnyével megtelik a gödör!
Hideg is, meg meleg is,
Mindig ilyen az Április.
Kicsit bolondos, kicsit hamis,
Mégis szeretjük így is,
Mert minket a Nyár felé visz!
Címkék:
Gyöngyvirág
Be szép vagy, édes gyöngyvirág,
Fiatal és fehér.
Vigyázz, vigyázz, simogató kezem:
Hozzá ne érj!
Nincs szebb öröm a föld szinén,
És nincsen édesebb:
Nézni egy bimbót, messziről,
Amely nem a tied.
Johann Wolfgang Goethe: Talált kincs
Jártam az erdőt,
csak így magam,
könnyű bolyongás
vitt céltalan.
Egy kis virág nyílt
az útfelen,
mint csillag égett,
mint drága szem.
Már nyúltam érte,
de suttogott:
Ha leszakítasz,
elhervadok!
Erre tövestől
kivettem őt,
virulj kertemben
házam előtt!
Ott jól beástam
gyökereit:
egész bokor már
és úgy virít!
